Alapítástól napjainkig

Az eredeti források szerint csapatot 1900. november 1-jén, az Anglo Panormitan Athletic és Football Club Ignazio Majo Pagano által alapította egy fiatal palermoi, aki Angliában tett látogatása alkalmávak ismerkedett meg a futballal.  Mindazonáltal ezt különböző iratok kétségben vonják, mivel szerintük Joseph Whitaker, Palermóban levő angol konzul volt az első elnök, már 1898-ban. Az első labdarúgó mérkőzésen, amit 1900. december 30-án játszott a Palermo egy ismeretlen angol csapat ellen, 5-0-ra kikapott. A csapat alapítványi színe piros-kék volt. Az első hivatalos mérkőzést 1901. április 18-án játszottak Peloritana ellen, a Via Notarbartolói Stadiumban, a találkozó 3-2-re a piros-kékek (ekkor még ez volt a Palermo színe) diadalmaskodtak.

1907-ben a klub megváltoztatta a nevét Palermo FBC-re, és a csapatszíneket megváltoztatták rózsaszínre és feketére. 1908-tól 1915-ig Palermo a Lipton Cupban játszott, amit Sir Thomas Lipton angol milliárdos hozott létre. A klub akkor 1929-ig egy regionálisan szervezett ligában játszott, amikor a csapat feljutott az 1 Division League-be (Serie C). 1932-ben a klub először nyert előléptetést Serie A-ba, és elköltözött a Lictorian Stadiumbe, a Favorita környékére, amit most Renzo Barbera Stadiumként ismerhetünk. Az 1933-1934-ben a Palermo csapatok óriásai ellen lépett pályára, többek között a Juventus ellen is. A fiatal együttesre nyugtalan évek vártak, ugyanis pénzügyi problémák miatt az Olasz Labdarúgó Szövetség kitette az első osztályból a gárdát.

Az együttes 1948-ban tudott csak visszajutni a Serie A-ba. 1973-ig csak Serie A-ban és Serie B-ben szerepelt Renzo Barbera elnök kezei alatt (róla nevezték el a stadiont), létezése óta ebben az időszakban volt a csapat legsikeresebb, ezekben az években szerezte meg legjobb eredményeit.

1973 után Palermo FBC kizárólag a Serie B-ben játszott, a kivétel ez alól az 1984-1985-ös kiírás, amikor a klub a Serie C-ben szerepelt. Ennek ellenére ebben az időszakban Palermo elért két olasz kupadöntőt: 1974-ben Bologna ellen csupán tizenegyes párbajban veszítették el a Rosanerok és 1979-ben, de akkor hosszabbítás után vesztette el a mérkőzést a gárda a Juventus vendégeként.

1986 nyarán a csapatot megint pénzügyi problémák miatt kizárták a ligából. Az egy év labdarúgás nélküli esztendőt már nem tudtak elviselni a Palermitánok, így 1987 nyarán egy új klub alakult a Serie C2-ben.

1991-ben feljutottak a Serie B-be, de ez csak egy évig tartott. 1993-ban a csapat 4 éven keresztül megint a másodosztályban játszott és 1994-ben történelmet írt azzal, hogy a Coppa Italia második fordulójában 1-0-ra felülmúlta az AC Milant. Az 1990-es években, az 1995/96-os időszak volt a Palermo fénypontja, mivel szerzett egy 7. helyet és keményen harcolt az előrelépésért, eljutott a Coppa Italia negyeddöntőjéig. De a következő évben a Palermo ismét visszaesett a Serie C1-be.

1997-ben a csapat a rájátszásban a Battipagliese ellen egy drámai és megrázó vereség után visszaminősítettek a Serie C2-be, de a Ischia Isolaverde-nek ( egy másik Serie C1 csapatnak) a kizárása  miatt a Rosanerokat megmentette a szövetség.

2000-ben a csapatot megvette Franco Sensi, és a  Palermo megnyerte Serie C1/B-t és következő idényben már tagja volt  Serie B-nek, ahol egy másik sziciliai együttesel, a nagy rivális Messinával játszott egy ligában, és ezt a szezont a Messina meg is nyerte.

Maurizio Zamparini, a korábbi Venezia tulajdonos 2002 nyarán egy csendes Serie B idény  végén megvette a Szicíliai labdarúgócsillagokat, mint például Mario Santanát, Filippo Maniero, Kewullay Conteh, Stefano Morrone, Vasile Valentin Năstase, Arturo Di Napoli, Antonino Asta.

A 2002-2003-as években megérett Zamparini korszak, az edző Ezio Glerean, akit a Citadellából igazoltak, nagyon nehéz támadójátékú, és kemény taktikával játszatta a csapatot, (3-3-4) de egy 4-2-es vereség után távozott a kispadról és a helyét ismeretlen edző vette át Daniele Arrigoni személyében, akinek csak egy egyéves tapasztalata volt a Messinával a Serie B-ben.  Arrigoni képtelen volt feljuttatni az együttest, és egy hazai vereség után kirúgták a 20. játéknapon. Az új tréner Nedo Sonetti. Az elején a Palermónák Sonettival sikerült a tabella elejére kerülni, de elszalasztotta a Serie A-ba való feljutást az utolsó fordulóban, a Lecce ellen 3-0-s vereség lett a mecs vége. Palermo ötödik lett, és Sonetti is távozni kényszerült, őt váltotta Silvio Baldini.

2003-2004-ben Zamparini megerősítette csapatot, olyan nevek érkeztek a Palermohoz, mint például Luca Toni, Lamberto Zauli és Eugenio Corini, és a fiatal Simone Pepe, Andrea Gasbarroni és Cristian Terlizzi. Mindazonáltal Baldinit kirúgták 2004 januárjában, egy megrázó hazai vereség után. Időközben a Palermo a 3. helyen tanyázott és erősödött Fabio Grossoval, Antonio és Emanuele Filippinivel tovább a Baldini felváltó  Francesco Guidolinnal, aki megnyert a Serie B-t a Cagliari mögött és előreléphetett a Serie A-ba. Az idény végén Luca Toni 30 gólt lőtt 45 mérkőzés alatt, és bizakdva vágtak neki az első osztálynak.

2004. szeptember 4-én, a 2006-os VB selejtezőjén, Olaszország  Norvégia ellen játszott Palermóban Luca Toni is pályra lépett.
A Palermo egy kiváló hatodik hellyel fejezte be a Serie A-t, miközben ezzel a pozicióval először kivívták, hogy az UEFA kupa 2005/06-os kiírásában ott legyenek.

Egy hosszú és sikeres idő után Szicíliában Guidolin váratlanul lemondott, és Luigi Del Nerit nevezték ki. A nyári átigazolási piac alatt Andrea Caracciolo és Stephen Ayodele Makinwa is aláírt, miközben Luca Tonit €10millió eladták Fiorentinának. A csapatnak volt egy jó kezdése az új idényben, látványos futballt játszott, és 3-2-re legyőzte az Internazionalet. Az  Palermo szintén elérte, hogy induljon az UEFA kupában, mivel könnyen legyőzte Anorthosis Famagustát 6-1-re (2-1, 4-0). A csoportban az  US Palermo mellett még helyet kapott az Espanyol, a Maccabi Petach Tikva FC, a Lokomotiv Moszkva és a Bröndby I.F. A csoport élén a Palermo végzett 8 ponttal, második lett az Espanyol rosszabb gólkülönbsége miatt szintén 8 ponttal.

A Palermo fokozatosan visszaesett a tabellán. A januári átigazolási piacon intenzíven tevékenykedtek a vezetők, ami figyelemre méltó játékosokat hozott, mint például David Di Michele és Federico Agliardi, de ezek ellenére is folytatódott a csapat hanyatlása, majd  egy kiábrándító 1-3 Siena elleni hazai vereség után Del Neri búcsúzott, és Giuseppe Papadopulót nevezték ki a szezon második felében. Papadopulo a debütálása alkalmával szenzációsan, 3-0-ra legyőzte AC Milant az olasz kupa negyeddöntőjének visszavágóján, felborítva ezzel az első mérkőzésen született 1-0-ás Milan előnyt, de a következő körben már távozni kényszerültek az AS Roma ellen (2-1, 0-1)

A Palermonak az UEFA kupától is búcsúznia kellett, ugyan még bejutott a legjobb 32 közé, ahol SK Slavia Parthat búcsúztatták, de a következő ellenfél, a Schalke04  3-1-el verte ki.
Palermo nyolcadik helyben fejezte be a szezont, közben indulhatott  2006-07 Intertoto kupán. Papadupolo távozott és Zamparininek sikerült ismét visszacsalogatni a sikeredzőt Francesco Guidolint, aki 3 évre írt alá.
A 2006-os olasz futballbotrány miatt, a Palermo a az Intertoto kupa helyett az UEFA kupába került.

A 2006 nyarán több figyelemre méltó játékost, mint például olasz válogatott Aimo Dianát,  ausztráliai Mark Brescianot, és két brazilt, Fábio Simplíciot (€5.5 millió) és Amaurit is leigazolták. Több labdarúgószakértő tartotta Palermót a 2006/2007 Serie A esélyesének, és egy Bajnokok Ligájára joggal pályázó erős együttesnek.

Az első UEFA kupa körben Palermo két győzelemmel kezdett, az angol West Ham United F.C-t győzött le (idegenben 1-0, majd hazai pályán 3-0)   így, a Palermo előrehaladhatott a főtáblára, ahol Celta Vigo, Eintracht Frankfurt, Fenerbahçe SK és Newcastle United F.C. volt a csoportellenfél. A 4. helyen helyen estek ki a Rosanerok.
2006. szeptember 20-án az 5-3-ra megnyert Cataniai mérkőzés után történelme során először állt a tabella legtetején, 3 győzelemmel. De több másik figyelemre méltó győzelem is született, többek között 2-0 a San Siroban a Milan ellen.

Szín és címer

A hivatalos címer 2004-től egy rózsaszín-fekete címerpajzs egy szélben levő sast ábrázol, amely Palermo városát képviseli.

Az US Palermo eredetileg piros-kék szerelést viselt, de 1907-től megváltoztatták rózsaszínre és feketére. A rózsaszín az édességet, a szépséget, a jót képviseli, míg a fekete a gyász, szomorúság színe. A futballban egyedülálló, hogy egy csapat ezt a két színt választja meg hivatalos színének.

Stadion 

Palermo a hazai mérkőzéseit Stadio Renzo Barberában játsza, ez a stadion a Favorita környékében helyezkedik el. A Stadium 1932-ben a fasiszta diktatúra idejében épült, a néve: Stadio Littorio (Lictorial Stadium) volt. A felavató mérkőzést 1932. január 24-én játszották az Atalanta ellen, ahol 5-1-es hazai siker született. 1936-ban ezt átkeresztelték Stadio Michele Marronere, a nevét  egy fasiszta hősről kapta, aki meghalt a spanyol polgárháborúban. Kezdetben a versenypálya körül nem voltak kanyarok, csak teraszokból és egy állványból állt a lelátó. 1948-ban két görbe szekcióval újjáépítették, 30.000-re növelték a kapacitását. 1984-ben azt megint bővítették, mintegy 50,000 néző befogadására volt alkalmas, de ez csak az 1990-es Olaszországi rendezésű Világbajnokságig tartott. Az 1989 előmunka alatt öt alkalmazott a stadion egy szektorának az összeomlását követően meghalt. 2002-ben a stadiont Renzo Barbera a tiszteletére átkeresztelték, a legendás Palermoi az 1960, 1970-es években volt az elnök.

Szurkolók

A Rosanero szimpatizánsok többsége a városból és a környékéről származott. A szurkolók gyakran még az idegenbeli mérkőzéseken is megtöltötték a nekik kijelölt szektorokat, és Palermo feliratú zászlókat lengettek. A Palermo messze legnagyobb vetélytársa a szintén sziciliai: a Catania. Mérkőzéseket Palermo és Catania között gyakran szicíliai derbinek is említik, de általában egy harmadik csapat is beszáll a versengésbe, a Messina. A Messinai ultrák úgy vélik, a Catania és a Palermo között sokkal kisebb a versengés, mint a Palermo és a Messina között.

De mindenki megnézheti a derbiket és mindenki eldöntheti, szerinte melyik a legnagyobb rivalizálás, ugyanis most mind a három csapat az első osztályban szerepel.

Ellenséges viszony: Messina, Catania, Reggina, Chievo Verona, Lazio, Crotone, Viterbo